shorttrack

Minden erkölcsi prédikáció, lelkiismereti érzületre apelláló üres szentbeszéd ellenére szavazni ugyanis nem állampolgári kötelesség. Huszonöt év demokráciagyakorlata, az ország végtelen züllöttsége, gazdasági és morális csődje, a hatalomba juttatott erők sorozatos kudarca csak azt bizonyította be, hogy ez a nép vagy magából kitermelni, vagy kiválogatni képtelen a megfelelő embereket erre a feladatra.
A korábbi joggyakorlat által nyitva hagyott kiskaput mára megtalálták, és kulcsra zárták: a 25%-os részvételi feltételhez kötött "érvényes és eredményes" választási győzelem ma már a múlté, akár egyetlen szavazattal is trónra juthat akármilyen féleszű. Persze a már-már vallásos érzülettel, rajongói hévvel elhülyült párthívők sokasága biztosítani fogja a matematikailag is indokolható győzelmet, hiszen nyájba verődve nem volt nekik elég az elmúltnégyév, az elmúltnyócév, az elmúlthuszonötév...

Ugyanakkor az előző választási rendszer emlegetett passzusa nem csak üres szófosás, gyakorlati jelentősége is lehetett volna. A részvételi előírás legitim jogi eszközt biztosított mindenki számára, hogy kifejezze, egyetlen politikai erő sem érdemli meg állampolgári bizalmát. Valóságos és erkölcsileg is indokolható demokratikus eszköz, egyfajta népi obstrukció volt egy rosszul működő demokrácia elleni tiltakozásra, a rendszer blokkolására. A bizalomvesztés számszakilag is kimutatható manifesztációja, a politikai elit iránti közutálat egzakt mérőszáma. Nem mellesleg a forradalmon kívül az egyetlen opció egy deformálódott, elromlott, szavatosságát vesztett rendszer megbuktatására.
Ma már ez sincs a kezünkben. Azok ott fent szemfülesebbek voltak, mint mi itt lent eszesek. Hamarabb falaztak körbe minket, mint bárki is észrevette, sikított volna. Valószínűleg pont ezt érdemeljük, a politikai elit kvalitásai minden tekintetben tükrözik az őket odajuttatókét. Süket, ezzel a változással együtt pedig már néma analfabéták országa is lettünk.

Mondj nemet!