Leírás

rendszertelen és önkényes szelekció, véleményprovokáló gondolattorna

Utolsó kommentek

  • / yossarian /: @rabelais: Látod, pedig ez az igazi közszolgálatiság. Nem nézi, honnan jön a hülyeség, csak lecsap rá. (2013.04.15. 20:26) [shorttrack] 02
  • rabelais: Lehet az MSZP politikusokat nem szeretni, lehet kritizálni. De amit te csinálsz, az egyik sem, csak egy nagy odafingás. Ez meg téged minősít. (2013.04.15. 06:48) [shorttrack] 02
  • / yossarian /: @VacakBlogHu: Én is azt látom, hogy versenyzői részről nem lenne akadálya egy újabb történelmi kornak, mert tobzódunk tehetséges emberekben (Alonso, Raikonnen, Vettel, Hamilton, kicsit mögöttük But... (2013.04.12. 19:25) The crying game
  • VacakBlogHu: @/ yossarian /: Sajnos csak 1000 karaktert enged a motor, így a válaszom 5/6-a nem ment át. Szét akartam szedni részekre, de ekkor közölte a motor, hogy várnom kell két hozzászólás között. Nem volt ... (2013.04.12. 18:30) The crying game
  • / yossarian /: @VacakBlogHu: Itt most nem a szokásos egydimenziós összehasonlításról van szó, mint amikor azt mérlegeljük, hogy Schumacher vajon odapörkölt volna-e Fangionak. Ez egy komplexebb, a teljességre ugya... (2013.04.12. 17:23) The crying game
  • Utolsó 20

Címkék

Egyetlen helyes döntés

/ yossarian / 2014.04.06. 11:53

urnaba002_resize.jpg
Minden erkölcsi prédikáció, lelkiismereti érzületre apelláló üres szentbeszéd ellenére szavazni ugyanis nem állampolgári kötelesség. Huszonöt év demokráciagyakorlata, az ország végtelen züllöttsége, gazdasági és morális csődje, a hatalomba juttatott erők sorozatos kudarca csak azt bizonyította be, hogy ez a nép vagy magából kitermelni, vagy kiválogatni képtelen a megfelelő embereket erre a feladatra.
A korábbi joggyakorlat által nyitva hagyott kiskaput mára megtalálták, és kulcsra zárták: a 25%-os részvételi feltételhez kötött "érvényes és eredményes" választási győzelem ma már a múlté, akár egyetlen szavazattal is trónra juthat akármilyen féleszű. Persze a már-már vallásos érzülettel, rajongói hévvel elhülyült párthívők sokasága biztosítani fogja a matematikailag is indokolható győzelmet, hiszen nyájba verődve nem volt nekik elég az elmúltnégyév, az elmúltnyócév, az elmúlthuszonötév...

Ugyanakkor az előző választási rendszer emlegetett passzusa nem csak üres szófosás, gyakorlati jelentősége is lehetett volna. A részvételi előírás legitim jogi eszközt biztosított mindenki számára, hogy kifejezze, egyetlen politikai erő sem érdemli meg állampolgári bizalmát. Valóságos és erkölcsileg is indokolható demokratikus eszköz, egyfajta népi obstrukció volt egy rosszul működő demokrácia elleni tiltakozásra, a rendszer blokkolására. A bizalomvesztés számszakilag is kimutatható manifesztációja, a politikai elit iránti közutálat egzakt mérőszáma. Nem mellesleg a forradalmon kívül az egyetlen opció egy deformálódott, elromlott, szavatosságát vesztett rendszer megbuktatására.
Ma már ez sincs a kezünkben. Azok ott fent szemfülesebbek voltak, mint mi itt lent eszesek. Hamarabb falaztak körbe minket, mint bárki is észrevette, sikított volna. Valószínűleg pont ezt érdemeljük, a politikai elit kvalitásai minden tekintetben tükrözik az őket odajuttatókét. Süket, ezzel a változással együtt pedig már néma analfabéták országa is lettünk.

Mondj nemet!


urnaba003_resize.jpg

Címkék: politika közélet

Szólj hozzá!

Az árvízi ripacs

/ yossarian / 2013.06.16. 13:18


     Napóleonnak képzelte magát. Igaz, ami igaz, a termete megvan hozzá. Egy törpe, kurvanagy egóval. „Gátat fel nem adunk" – hirdetett zéró toleranciát a „védekezést személyesen irányító" miniszterelnök, mert mint tudjuk, egy politikus mindenhez, egy herepecsenye szakszerű és ízletes elkészítéséhez is jól, a tízmillióból a legjobban ért. Nyilván van a sublótban, valahol elfekvőben egy porosodó vízügyi mérnök diplomája is, az érkező árvízzel ezt szépen lemosatja, és máris pattogtathatja az erre a feladatra kitalált, kitanított, és egész életében gátközelben tartózkodó szakembereket.

     Hogy mégsem fulladt meg a Dunában az ország, az mégis inkább nekik köszönhető, nem a hatalmi és szereplési vágyát türtőztetni nem tudó kormányfőnek. Na meg a gátakon segítő önkénteseknek, izzadtságos munkájuknak. Nem legutolsósorban pedig az isteni gondviselésnek, hogy egy lerohasztott ország lerohasztott védművei, gátjai bírták a nyomást, nem szakadtak át. Ez persze egyszer majd be fog következni, mert ennek az ostoba népnek (de egyébként en bloc az emberiségnek) mindig Mohács kell, és az ígéretekkel, melyek bár ilyenkor mindig túltermelődnek, valójában nem lehet Dunát rekeszteni, és ténylegesen medret kell kotorni, gátakat magasítani, újakat építeni, partfalakat megerősíteni, felújítani. Ja, és Bős-Nagymarossal valamit kezdeni: mert a természettel ott már kibabráltunk, viszont a félbehagyott beruházással csak magunkat szívatjuk, a szlovákok már rég röhögnek az egészen, és rajtunk.
       Különben kurva nagy baj lesz.

    Tehát a látszattal ellentétben nem a miniszterelnök kézrátétele segített, ahogy lenyúlta a showt, leginkább a katasztrófavédelmisek által is született dilettánsként rangjelzett, őt pincsikutyaként körbelihegő Bakonditól. A tányérnyaló közszolgálati és jobboldali sajtó által superheroizált Orbán elvtárs kedvére tetszeleghetett tábornoki szerepben, pakolhatta fel saját oldalára az olcsó, kádárapánk pátyolgató, népjótevő lombikjában fogant, bazári videóit, a munka dandárját nem ő végezte, az igazi döntéseket mégsem ő hozta. Csak elripacskodta ezt a rá írt, végtelenül visszataszító jófiú szerepet, mint egy nyálas, tökéletesnek látszó, de valójában belül üres, fogyatékos és beteg lelkű kárpát-medencei Tom Crusie, mint egy kibaszott rocksztár, aki valaha Nagy Imre újratemetésén még teli pofával lázadt, most meg már csak a népszerűségéért, tartalom nélkül pózerkedik. Punks not dead, mi?
       Mellesleg igen nagy szerencsénkre, mert ha tevőlegesen is köze lett volna az árvízi védekezés technikai részéhez, a szakmai tudást is igénylő összetevőihez, már valószínűleg a fülöpházi homokbuckákon is harcsapaprikást ebédelnének. Annak már kevésbé örülhetünk, hogy erre az emberre egy ország van rábízva, a hétköznapi működés során saját bőrünkön érezhetjük ennek katasztrófaközeli atmoszféráját.

      Még a csapból is Duna helyett kaptuk, és miközben az ember a szokásosnál is fokozottabban igyekezett követni a napi eseményeket, állandóan előretolakodott, mint a természeti katasztrófa önjelölt szóvivője, kikerülhetetlen volt a jelenléte. Közben szemmel láthatóan élvezte a szereplést, mint egy huszadrangú musicalszínész (musicalszínészből egyébként ennél magasabban jegyzett nem is létezik), és talán az egyetlen ember volt, aki kifejezetten jól érezte magát az elmúlt másfél hét történéseiben. Németországban emberéleteket is követelt, egész városrészeket öntött el az árvíz, mégsem rohangált fel-alá a Duna és az Elba partján Angela Merkel, hogy menyecskeszoknyája mögé rejtse a fölösleges mennyiséget, és az osztrák kancellárt sem láthattad ilyen túlmozgásos, hiperaktív, fontoskodó állapotban. Az egész világ hülye, csak én vagyok helikopter. Szereptévesztés magasfokon, a miniszterelnöki feladatkör teljes félreértelmezése.
       Ez volt tehát a primer funkció, egy hülyegyerek szereplési vágyát, játszadozási kényszerét kellett kielégíteni. Voltak már ilyen királyok a történelemben, ostoba és gyerekes szeszélyeik láttán fogta a fejét az egész udvartartás, majd az éretlen és szellemi tőke híján nevetséges országvezetés után ezek a hatalmak annak rendje és módja szerint porba is hullottak. Nálunk a stáb nem röhögte körbe Orbán újabb hóbortját, az eddigiekkel sem tette meg, hanem a talpnyalók ösztönösen, a számítók pedig tudatosan játszottak rá. A demagógia modernkori csúcstechnológiája mellett tehát alkalmazásra került egy másik vállfaj is, a politikai celebritás világába jutva egyfajta sztármenedzseléssel találkozunk, ahol szerethető imidzset építenek, egy akciósztár karakterét rajzolják meg, aki hol bőrdzsekiben, hol sárfoltos csizmában egyedül száll szembe a világmegrontó víztömeggel. Az alapkoncepció hétköznapjainkban is jelen van egyébként, amikor Gyurcsány - mit hoz az élet – talál egy kóbor gyereket, akinek a megmentésével aztán végighaknizhatja pár napon keresztül a tévéműsorokat, vagy az elérhetetlenségi mítoszt megcáfolandó élő-egyenesben rója edzőköreit a Margit-szigeten a gazdasági miniszter Kóka, vagy Rogán Tóni cameózik a Jóban-Rosszban-banbanban...Csak, itt és most, egy ilyen helyzetben ez frekventáltan jelentkezik, olyan dózisban, amitől minden jóérzésű ember sugárban hány.
     Ez tehát a másodlagos funkció, a demagógia, annak is a leggusztustalanabb, legprimitívebb, leginkább hülyének néző ágyúcsöve. Mi még ezt is csak nagyot álmodva alkalmazzuk, ilyen bumfordian, ahol csak annyira lóg ki a lóláb, hogy a rajongókat, a kormányfőre isteni eredetűként, felszentelt országmegmentőként tekintőket ne verje jól pofán. Mert ők még mindig beszopják, ezt is, nekik az is evidens lenne háború esetén, hogy az orbáni tekintély mondja meg, melyik hadtest merre mozogjon, ne pedig a katonai hierarchia. Egy olyan hierarchia, és egy olyan mechanizmus, ami pont arra lett kitalálva, hogy ilyen vészhelyzetben a lehető leggyorsabban a lehető legjobb megoldást alkalmazza. Igen, az ő országukat egy Superman és Chuck Norris nászából született Lorenzo Lamas vezeti, az enyémet viszont egy cezaromán, sértődős, paranoiás kisgyerek.

Címkék: politika közélet

Szólj hozzá!

[shorttrack] 02

/ yossarian / 2013.04.14. 10:58

-         Középiskolában még mások, most saját maguk ragasztják a hátukra a „Hülye vagyok, üssetek!” matricát. A maguk ellen kihívott sorsra adott válaszként a fenyítésnek ez a fizikális szerszáma természetesen büntetőjogi kategória, de az nekem is eszembe jutott, amikor vakbuzgó szektahívőként, levakarhatatlan mormon hittérítőként nekemlelkesedett egy fidesz-katona, hogyha megmutatnám neki ezt a böffentésemet, valószínűleg nem az aláírásomért, hanem kegyelemért könyörögne.


-      A baloldal megújul. A régi törzsfőnökök, öreg bölények helyébe új marhák érkeznek, ostobán döfködnek. A tahó Szanyi kapitány, a jellegtelen Mesterházy, az általános iskolás buja magyartanárnőnkre emlékeztető Kunhalmi Ágnes, a szegedi szikla Botka László, és melléjük felzárkózik az immár Szaniszló-díjas Török Zsolt is. Ők mind a baloldal következő választási sikerének holtbiztos zálogai, akik üres óráikban egy egyszerű informatikai gebaszból médiabombát, összeesküvés-elméletet gyártanak. Pedig a képlet valójában kőegyszerű: nem azért fogsz veszíteni 2014-ben, mert buherálják a gépeket, hanem mert ilyen hülye vagy!



-          A továbbfoglalkoztatás és a kényszernyugdíjazás döntésmechanizmusát még az apparát sem érti, a minisztérium szerint a miniszterelnökség, a miniszterelnökség szerint a minisztérium dönt. Ugyanakkor már az első Orbán-kormánnyal kapcsolatos elemzői kritikák mindegyike felrótta, hogy a döntések egyszemélyes koncentrációja szakmaiatlanságot, gazdasági ésszerűtlenséget, fejetlenséget okoz. Viktor a gáton, Viktor megszemlél egy kukoricahántoló masinát, Viktor Barrosoval tárgyal, Viktor dönt a Puskás-stadion lebontásáról, Viktor egyeztet az egyetemi hallgatókkal, Viktor a Mercedes-gyárban, Viktor vakbelet operál. Viktor, Viktor, Viktor. Majdnem személyi kultusz, de valójában csak 100% paranoia. Meg végtelen önhittség. Mert ez az ember mindenhez ért, egy elpusztíthatatlan jollyjoker, kibaszott polihisztor. Nem lankad, energiatartalékai kimeríthetetlenek. A nap neki nem 24 órából áll, hanem ez nála csak döntés kérdése.
Hát persze, hogy személyesen foglalkozik azzal a problémával is, hogy Kiskunbuggyantó 65 éves háziorvosa tovább hadakozhat-e a tüszős mandulákkal.



-     Persze az is igaz, hogyha a beosztottak is suták, még egy kitüntetés levezényléséhez is, akkor nem alaptalan a bizalmatlankodás, dehát a bajt meg lehetne előzni azzal, hogy eleve rátermetteket helyezünk pozícióba. Balog miniszterúr például alkalmatlan, református galamblelke már a pedagógusokkal történt tárgyalása során jóindulatúan szólta el magát, most meg ahelyett, hogy a hibáját elismerve mélyen kussolna, pökhendien udvaripolitizál. Igazi fidesz. És hogy egy miniszternek fingja se legyen arról, hogy akit épp egy nemes címmel kíván megjutalmazni, milyen tudományos előélettel rendelkezik a cionista rejtvényekbe belegabalyodó különféle lovagrendek körében, hát komolyan mondom, holnap felterjesztem magamat is Táncsicsra. Igaz, elsős koromban bepisiltam a bordásfalon, mert olyan tériszonyom volt, de ha az életben ez egyetlen bűnöm nem derül ki, már megérdemelten kapom meg.
De amúgy – a durva hangnem nem véletlen – ez a Balog még mi a faszt keres a minisztérium élén?



-           Hogy a satuból kiszedik-e a fejünket, heteken belül eldőlhet, de ha megmarad a nyomókötés, önmagában kérdőjelezi meg az elmúlt három (négy) év gazdaságpolitikai irányát, ami egyetlen mutató, a GDP-arányos államháztartási hiány 3% alatt tartásának bűvöletében telt. Ezért hívták életre a közműadót, a tranzakciós adót, ezért harapták be a magánnyugdíjpénzeket, ezért faragták vissza a nagy állami beruházásokat, ezért hagyják tovább rohadni a kórházakat, ezért rugdossák ki téglát pakolni a féllábú lerokkantosítottakat, vagy ezért malmoznak hó végén a rendőrök az irodában az utcai járőrözés helyett…Egyetlen kurva szám, egy kibaszott hármas, amit a velejéig romlott európai politikai elit a diplomácia, az alkuk, a hízelgés, a dörgölődzés és a kölcsönös gazdasági érdekek nyelvén szokott jóváhagyni. A konok hatalmi önbebiztosítás hazai lépéseit, az Orbán-rezsim kiépülését viszont még ez a messze nem kifogástalan minőségű morális idegrendszer sem nyelte be, így egy esetleges negatív döntés következményeként már csak durcából is összebarkácsolódhat a nyáron egy választási költségvetés.



-       Az egykori kisgazda - és ez már önmagában minősítő jelző – Ómolnár a hazai bulvár egyik legzsírosabb pápája, a mindenkiben ott szunnyadó perverz magánéleti kukkolót elfogadott viselkedési formává nemesítő kisiparos, tulajdonképpen csak egy hitvány kis közéleti pattanás, a magyar médiaipar schobertnorbertje mindaddig, amíg megelégszik a valóvilágosok menstruációs hisztijeivel, xfaktorosok szerelmi drámáival, elfelejtett színésznők ostoba fecsegéseivel. De amikor már sokadjára vált halottgyalázó üzemmódba, és harácsolva tartja címlapon magánéleti kórboncnokként ezeket a magukat már megvédeni képtelen tisztességes művészeinket, újra és újra feltépve családi, hozzátartozói sebeket, elgondolkoztató, hogy a közélet miért nem veti ki öklendezve magából az ilyen patkányokat?



-         A zuhanyhíradó szerint a körülmények alig jobbak egy munkatáborénál, az érte kapott pénzzel még ki sem törölheted, a pszichikai terror a sorkatonai szolgálat szívatórendszerét idézi, és hát valljuk be, futószalag mellett egyébként is szar dolgozni. A mogorva világnézet tehát alaphangon van beárazva a rendszerbe, épp ezért érthetetlen, hogy a globális élelmiszeripar egyik legmocskosabb szalagmunkás nagytőkése, a nemzetközi franchisevályú-tulaj McDonalds maga sérelmezi mindezt.
De mégis hogy képzelik levezényelni ezt a mosolykampányt? Parancsra nem lehet nevetni, na jó, majd Dukaireginásan, kurvaőszintén. Műanyag kaja mellé műanyag mosoly, jó lesz az.
Amúgy nem lenne jobb inkább normális munkahelyet csinálni?

 

Címkék: politika közélet shorttrack

2 komment

The crying game

/ yossarian / 2013.04.10. 20:01

           

               A Forma 1 elcsökevényesedése nem egy rossz pillanat eredménye, mintegy 20 év alatt, fokról fokra silányodott a jelenlegi szintre. Ami, ha nem is mélypont, mert éltünk meg már rosszabb időszakokat is, és valószínűleg még fogunk is, de mértani pontossággal ki lehet jelölni azokat kilométerköveket, amikor egy-egy mélyütést kapott a technikai sportok egykori királya.
            A p2p-fájletöltő rendszereknek köszönhetően ma már nem kell különösebb truváj a 80-as évek végének, a 90-es évek elejének, az aranykor szezonjainak újranézéséhez. A különbség szembeszökő, és nemcsak a nosztalgia könnyei által elhomályosított látásunk mondatja velünk, de a mérleg nyelve nem a jelenkor felé billen el.
            Ha már a könnyek…mert ez kulcsmomentum, és a satnyulás szimbóluma is lehetne az aktuális legnagyobb ász egyik dobogós performansza:

7bf2d21ea91425f1567cacc0ca71b8b3.jpg

          Lehet, hogy épp világbajnok lett, lehet, hogy valamilyen családi trauma után győzött, lehet, hogy csak kiszáradt a gondosan ápolt kedvenc muskátlija, nem tudom, de a Forma 1 alkatrészeit sorra véve akár kezdődhet is a pilótákkal a paddockban tett sétánk, hogy megbizonyosodjunk arról, mennyivel férfiasabb, benzingőzzel átitatott tesztoszteronszagúbb, és embert próbálóbb volt a Forma 1 húsz évvel ezelőtt, mint napjainkban.

  1. A versenyzők:

Elképzelhetetlen volt annak idején akár Prost, akár Mansell, de még Senna, hát még a flegma Piquet esetében, hogy premier plánban áztassák az egereket, szinte árvízzel fenyegetve a célegyenest. Olyan megesett, hogy örömkönnyeiket nyeldesve álltak a dobogón, hallgatták a nemzeti himnuszt, talán egy-két könnycsepp még le is gördült a szemük sarkából, de nyilvánosan bőgni egyiket sem láttad. Egymás közötti vitáikat a pályán intézték el, nem sunyin a gumicserére várva, a depóban lazázva, miközben a szerelők harcolnak meg a tizedmásodpercekkel. A botváltóval 300 kilométer minden kanyarja előtt, majd utána kemény fizikai küzdelmet vívtak. Barátnőik teljesen normális, hétköznapi lányok voltak, nem műkörmüket féltő pussycatek, és a verseny utáni interjúk sem fulladtak sznob unalomba, fásult közhelyekbe. That was a hard race...
Vettel már külső, lányos megjelenését tekintve is ennek az új kornak, y vagy x vagy tökömtudja milyen betűvel jelölt (de)generációnak, az emokultúrának kurrens megjelenítője, attól függetlenül, hogy fogalmam sincs, milyen zenei irányzat hódolója. Annyi bizonyos, hogy ezeket az embereket sosem szabad elküldeni, mondjuk a Don-kanyarba, mert Záhonyig nem jutnának el, és a győzelmei után a rádióban felhangzó rövid „yes” vakkantásai is inkább egy gyerek kontrollálatlan öröme, mint egy harcedzett férfi diadalkiáltása.

 

  1. Az autók:

Átment három kerékvetőn, lenyírt másfél mázsa füvet, megjárta a sóderágyat, és az aszfaltra visszakeveredve még mindig gurult, mindene egyben volt, és mintegy 10 másodpercnyi fűcsomóköpködés után már újra 300-al repesztett. Ezzel szemben ma egy apró kis szúnyog, miközben menetrendszerinti járatát teljesíti a pálya melletti tó és Bernie Ecclestone könyökhajlata között (okos ez a szúnyog, tudja, honnan lehet a legtöbbet csapolni), nekibódul a pályán köröző Ferrari orrkúpjának, és nini, már nincs is első szárnya a szupertechnikának. Nyilván barokkos túlzás, de a legapróbb lökdösődés, szexuális érintkezés következtében is alkatrészek tucatjai repülnek le a mai csodagépekről, a pályán maradásra alkalmatlannak ítéltetve azokat, a hajdani gépek strapabírása pedig sok esetben egy-egy komolyabb ütközetet is szinte karcolás nélkül viselt el. Kétség hozzá nem férhet, az akkori autók férfibbak voltak.

 

  1. Aerodinamika, előzések:

Mert összetartoznak, és talán a legnagyobb betegség ez, méltán lehetne az FIA technikai illetékeseit seggbebillenteni, lassan két évtizedes felelősségük elvitathatatlan.
A palettán momentán a KERS, illetve a DRS szerepel az autó mellett, 20 évvel ezelőtt meg csak az autó volt a maga puritánságában, mert hát akkor viagra nélkül szexeltek még. Aztán jöttek elég okos mérnökemberek, és elkezdték az autók hátsó traktusát defenzív jellegűre gyurmázni, hiszen logikus felismerés, hogy nehezítsük meg a hátulról jövők dolgát, formázzuk a levegőt kedvünk szerint, hogy ne kerülhessenek mögöttünk támadó pozícióba. Az FIA bűne, hogy a mai napig nem született meg az utolsó léghajlító, helyette kaptunk jó néhány dögunalmas, előzések nélküli évet, majd az utóbbi években ilyen mesterséges potencianövelőket, KERS meg DRS néven. Így már persze oda-vissza pakolják egymást a srácok a pályán. Egy gond van ezzel csak, hogy már messziről is érezhető, szintetikus műanyagszaga van. Nem tagadhatjuk le a tényt, régebben az előzések is férfibbak voltak.

 

  1. Gumi:

Ezen nincs is mit vitázni. Pár kör alatt körömágyig kopnak, és a versenyzők nyilatkozata szerint az autóval nem lehet 100%-ot teljesíteni, hanem egy kímélő üzemmóddal, 70-80%-on egyfajta tartóssági tesztté hitványul az egykor a csúcsteljesítményeket ostromló, a „lelkét is kitaposom” mentalitású háború. Az igazán szomorú, hogy ez a folyamat felülről vezérelt, parancsba adott, tudatos butítás volt, célja szerint izgalomkeltés, de én csak egy szánalmas lottósorsolást látok benne, és nem autóversenyt. A 20 évvel ezelőtti Good Year abroncsok nemcsak, hogy férfibbak voltak, de biológiailag bizonyítható tény, hogy a mai Pirellik már puncival jöttek a világra.

 

  1. Motor:

Leszabályozott fordulatszám, egyre kisebb hengerűrtartalom, az egész Forma 1-nek éveken keresztül összesen három motorszállító, és jótállási garancia több versenyen keresztül. A 12 hengeres turbószívómotorok duzzadó vádlijaitól jutottunk el ebbe a már-már shell-maratoni állapotba, a hycomat kategóriától csak egy lépéssel feljebb. Szintén tartósteszt jelleggel, kár, hogy ebben a műfajban már kitalálták a Le Mans-i 24 órást jóval korábban. Mindenesetre a tövig a gázpedált macsós erőszakosságától ez már fényévekre van, így már a kérdést is felesleges feltennünk, férfiabb-e vagy?

 

  1. Csapatvezetők:

Ha Suzuka, akkor Prost és Senna. Ha Williams, akkor Piquet és Mansell. Ha Red Bull, akkor…Ha Mercedes, akkor…Ha Ferrari, akkor….
Igen, Ron Dennisnek, vagy Frank Williamsnek helyén voltak a tökei. Nem foglalkoztak szponzorérdekekkel, a konstruktőrök világbajnoksága másodlagos volt (ehhez persze kellett, hogy ne annak eredménye alapján osszanak elsősorban zsetont), a csapatimázsra – ebben az értelemben legalábbis – nagy ívben tojtak. Egymásnak engedték a vezérbikákat, döntsék el egymás között az alfahím szerepet, mérjék össze a hímtagjukat. Voltak botrányok, balesetek, harcok, előzések, még egy-két balegyenes is elcsattant, és a nézők furcsamód élvezték ezt az egész cirkuszt, szőröstül-bőröstül. Nem tutujgatták a versenyzőiket, nem kapcsoltatták át a motort takarékos üzemmódba, nem utasítottak elengedésre vagy önmegtartóztatásra. Nem durcáskodtak a verseny után, hanem egyenesen pacekba dorgáltak, ha valami nem tetszett nekik. Őszintén, férfiasan.


        A sort nyilván folytatni lehetne még. Minden május elsején, azon a tragikus 1994-es május elsején kezdődött. Senna és Ratzenberger halála után az addig száguldó koporsóknak is becézett autókat szigorú biztonsági előírások szerint alakították át, ekkortól datálhatjuk az aerodinamikai paraméterek radikális megváltoztatását. Talán ezzel összefüggésben, talán nem, de ekkor indult el az aerodinamika defenzív kialakításának folyamata is, ami aztán a Schumacher-éra alatt csúcsosodott ki, és azóta sem lett orvosolva. A német számlájára persze elég sokat feljegyezhetünk, a tagadhatatlan zsenialitása mellett rengeteg merényletet követett el a sportág ellen, említve mondjuk a Hill felöklelése révén szerzett világbajnoki címét, ahol egy korrupt vagy csak eleve alkalmatlan FIA-versenybíróság nem volt képes a pontjaitól megfosztani, vagy a 2002-es osztrák nagydíjat, ahol az évad első harmadának végén, fölényesen vezetve az összetettet, csapatutasításra kapta meg az első helyet szerencsétlen márkatársától. Egyébként épp ekkor, Barichello kiherélésekor veszítették el a férfiasságukat a csapatvezetők is, és ettől kezdve lett rendszeresített és gátlástalanul használt eszköz a második számú pilóta partvonalra szólítása, egyáltalán, a második számú pilóta fogalmának definícióját, mai jelentéskörének kialakulását is ehhez a nemes aktushoz kell kötnünk.
      De azért ne verjük rá az egész balhét a németekre, először Vettelre, aztán Schumacherre, vagy fordítva, két világháborút már így is cipel a történelmi lelkiismeretük, a Forma 1 árjátlanodásáért azért nem csak ők a felelősek. Többszereplős játszma volt ez, és ahogy Vettel a jelenkor autóversenyzőjének archetípusa, úgy a startlámpa ennek a 20 éves hanyatlásnak a komplex, tömör szimbóluma. Mert annak idején felvillant a piros lámpa, majd – Palikkal mondva – 5-7 másodperc múlva kigyulladt a zöld. Most felvillan a piros, majd kialszik, és NINCS ZÖLD. Na, ez a punci.

Címkék: sport

45 komment

Aláírásgyűjtés, mint a politikai demagógia csúcstechnológiája

/ yossarian / 2013.03.25. 00:53

             A demagógia a politikai mainstream bejáratott műfaja, alkalmazása azon az egyszerű és igaz felismerésen alapul, hogy az istenadta nép valójában végtelenül sötét vágóhídi marha, kevés, épp ezért a szavazatok felől nézve elhanyagolható kivétellel. Nem véletlen tehát, hogy bármikor elő lehet húzni a kalapból valami populista maszlagot, amivel aztán több légy is ütve vagyon egy csapásra, hiszen egyszer témameghatározó, másodszor figyelemelterelő, harmadszor népszerűségnövelő, és még megannyi, megszámlálhatatlan áldásos funkciója van.
            Hogy melyik néz minket hülyébbnek, a jobb- vagy a baloldal, nálunk igazából sosem volt kérdés. A politikai demagógia mocsarába süllyedni a Fidesznél magabiztosabb és eltökéltebb léptekkel talán csak Berlusconi Olaszországának, vagy Castro Kubájának sikerült, ám a „nemzeti konzultáció” révén mi már rögtön intézményesítettük is. Az előző országbirtoklásuktól most nagyvonalúan eltekintve kezdődött ez a fülkeforradalomra, és a kétharmadra való folyamatos visszahivatkozással, folytatódott az egykulcsos adórendszerre való áttérésnél az „ezzel mindenki jobban jár” nyilvánvalóan hazug mantrájával (amely legutóbb a felsőoktatási hisztériában újból felbukkant), és számtalan manifesztációja után a napokban következő állomására érkezett, a rezsicsökkentés ügyének elköteleződve, aláírásgyűjtő ívek formájában.
            Furcsa társasjáték ez az aláírás-gyűjtögetés, petíciózgatás. Praktikus, mérhető haszna egyedül annak van, ha az OVB kiírja népszavazásra, vagy kötelező parlamenti tárgyalásra a témát, bár ez utóbbi gyakran értelmetlen komédiába csap az átlag képviselői színvonalnak megfelelően. Egyébként összejöhet nyolcmilliárd aláírás is Bándy Kata gyilkosának nyilvános akasztását követelve, vagy szorgalmazhatja a képviselői fizetések megcsapolását, akárhány százalékának lélegeztetőgépekbe pumpálását (ez meg ugye pont egy Mszp-közeli demagógiamém), a társadalmi szolidaritás demonstrálásán kívül semmit nem jelent. Amivel kitörölheted. „Tiltakoznak, majd hazamennek”. Szart sem ér az egész, ha csak kiabálsz, de nem teszed tönkre a gépet.

 

                Azt egyébként nem nehéz belátni, hogy az aláírásgyűjtés természeténél fogva ellenzéki műfaj. Mert ha a kormányrúd a te kezedben van, akkor megoldod erőből, nincs szükséged a tömegindex növelésére. Terülj, terülj asztalkám, csak kimondod, és már zabálhatsz is. Alkotmány, magánnyugdíj-megtakarítások, köztelevízióban dolgozó szakemberek, minden és mindenki megy a levesbe, az én farkam kétharmad, bárkiénél nagyobb. A szádba tolom, akkor is, ha nem akarod.
            Aztán egyszer csak beesik valaki a Századvégtől, vagy a Nézőponttól, ezektől a függetlenségüktől független lakájközvéleménykutató, seggpolírozó nagyiparosoktól, hogy Viktor, baj van, zuhan a lájkolók száma, ekkora farokkal már nem te mégy mélytorokra a következő pornófilmben. De nem baj, mert mi értünk hozzá, hogyan meredjen égnek újra a léc, be kell kenni gyógyító balzsammal, itt is van, ni, a neve rezsicsökkentés.
            Ezzel kiszúrjuk a szemüket, az energiaszolgáltatók meg majd persze zúgolódnak kicsit, aztán nem mennek haza. Viszont mi szépen megköröztethetjük, hogy milyen faszagyerekek vagyunk, elindíthatjuk megint a demagógiagyárat: napirend előtt nekimehetünk a nekünk tabu, független igazságszolgáltatásnak, ha kekecmód első fokon aggályoskodnának, és aláírásgyűjtő-performanszokat szervezhetünk, ahol az altisztek, kiskatonák narancslétől gyöngyöző homlokkal mocskoskapitalistázhatnak, fényezhetik a pártegónkat, fürödhetnek ennenmagunk ájtatos dicséretében.
            Az első erőszakot ugyanis a kormány követte el az intézkedéssel, és mint ez már tisztázva vagyon, a nulladikban, a privatizációban, az árak elszabadulásában, a gyarmatosítás jóváhagyásában is 20 évnyi elévülhetetlen szerepe van. (Mint a devizahitelezés gátszakadásában a felelősségrevonást eddig elsunnyogó PSZÁF-nek, de momentán nem ebben a kávéházban tartózkodunk). Megoldotta erőből, és a befektetéseit védő nyugat-európai országokat, a szemtelenül profitmaximalizáló energiacégeket plebsfelhatalmazással, holmi aláírásgyűjtő ívekkel  nem fogjuk megríkatni, a véleményüket megváltoztatni. Ha vissza akarnak vágni, vissza is fognak, hiába írja alá Kis Pista, Nagy Józsi, vagy Bono a U2-ból.
       Akkor meg mivégre ez a harcias láz, ez a segítségkérés, hogy álljunk ki az intézkedés mellett a kormány igazságharcában? Egyszerű szavazatvásárlás, mint választások előtt a kocsmában állni a feleseket a falunépének. Csak még annyival tahóbb is, hogy a költséget ráverték másra, teljes joggal, tegyük hozzá gyorsan. Szóval jót tesz a népével a kormány, utána pedig gőgösen veri a mellét, a felháborodásból diadalívet ácsol magának, az eredendően protestálásra kifundált petíció műfaját egy végtelenül buta népünnepéllyé silányítja.
         Így, ellenkező előjellel pedig elsősorban nem az ellenség torkának szegezett kés éle, hanem a megerősítés pszichózisa dominál. A protest jelleg háttérbe szorul, átadja helyét a helyeslő bólogatásnak, összezárja a sorokat, a (Fidesz-szavazó)tábor belső koherenciáját növeli. Ez a másodlagos, az eredetitől eltérően egyáltalán nem természetes, sokkal inkább kitenyésztett, génkezelt funkciója az aláírásgyűjtésnek.  Célja csak egy van, a népszerűségindex felfelé tornászása, tehát egyfajta politikai potencianövelő. Ez ma a demagógia egyik csúcstechnológiája. Mert olyan marhát majd nyilván nem találsz a határban, aki ne örülne annak, hogy holnaptól kevesebbet kell tejelnie. Bezzeg, ha a népedet tarkón akarod csapkodni, új adókat bevezetni, vagy csak a régieket megemelni, akkor kerülöd az zembereket, nem mégy ki az utcára lajstromozni, nem kéred a támogatásukat, mert még téged vágnának pofán.
          Most viszont lesz tízmillió aláírásod, amit majd odatolsz Barroso, meg a GDF Suez asztalára, ők meg pont leszarják, és ha bedurrannak, egy-két éven belül visszaküldenek egy megnyert EU-versenyjogi peranyagot. Jártunk már így. De az aláírásgyűjtő ívek biztos jól mutatnak majd a Nemzeti Múzeum valamelyik vitrinjében, vagy faliposzterként a miniszterelnöki dolgozószobában. Sőt, akár az Alaptörvénybe is beemelhetjük, az mostanában úgyis megemészt mindent, egy kis demagógia már nem árthat neki.

Címkék: politika közélet

39 komment · 1 trackback

A felcsúti erdő

/ yossarian / 2013.03.22. 16:16

           

           Ennek a vén, hülye Európának amúgy tényleg nagy adóssága van felénk, és most ne is ráncigáljuk elő Szolimánt, meg Dobót, meg hogy mi állítottuk meg. Még ha mézesmázosan azt mutatták is, és 20 év összes magyar politikusa be is dőlt a hozsannának, de az EU (USA, multinacionális vállalatok, nemzetközi nagytőke, stb.) sosem volt jótékonysági intézmény, és mint minden kapitalista képződmény, gyarmatosít, lelke mélyén jól elbújtatott, titkolt, saját maga előtt is letagadott szociáldarwinista mentalitással. Kezet foghat Orbán Gyurcsánnyal, Medgyessyvel, Hornnal, Antallal, kicsit kényszerpályán is mozogva, de ebbe a pöcegödörbe ők együtt borították a magyart, na meg persze jó öreg Kádár apánkról se feledkezzünk meg. Mint a kutya egy mocskos tócsából kikelve bundájából a vizet, úgy rázná le magáról Orbán ezt a kellemetlen időszakot, a benne betöltött fekélyes, rothasztó szerepét, hogy felcsúti Robin Hoodként rontson neki ennek a gaz kizsákmányolásnak.

            Hogy mennyire az, a ciprusi bankbetétek körüli hercehurca során pontosan lehetett látni, amikor a német pénzügyminiszter szépen be is fenyítette szerencsétleneket, miután nem dugták önként a fejüket hurokba. Bár azt azért érdemes tudni, hogy azon a hadszíntéren valójában a német tőke meg az orosz oligarchák cincálják egymást.

            Viszont a Szaniszló-féle összeesküvés-elméletek komolytalanságától, a politikai ezotériától, feketemágiától addig semmiben nem különbözik ez a pimaszkodás bankadóval, közműadóval, rezsiszámlával, ezekkel a pöcsönpattanás apróságokkal, amíg végre szembe nem nézünk - nem bogárlászlói paranoiával – ezzel a kényszerhelyzettel. Nem megy a világ előrébb havi ötezres rezsimínusszal, mikor még háromszázezer hiányzik a normális emberi léthez, amíg a stuttgarti gyárban csavarra ugyanazért a munkáért ötször nagyobb bért adnak, mint Kecskeméten, míg egy étterembe betérve nem az ízeket, hanem az olcsó árakat keresed.

 

            Ez az egész csak arra elég, hogy a víz fölé emeld az orrod, vegyél egy apró szippantást. Vagy még arra sem.

Címkék: politika közélet

Szólj hozzá!

Tehetetlenségi nyomaték [Reflekkt]

/ yossarian / 2013.03.08. 06:04

A modern demokrácia éthosza egy közmegegyezéses hazugságon, a beleszólás illúzióján nyugszik, amely mennyiségi és minőségi hasznavehetetlenségét is figyelembe véve megérett a pusztulásra. Áltathatjuk magunkat ezt a formátumot ideig-óráig még életben tartva, de kezünk ökölbe szorulása valójában csak a tehetetlenségünk növekedését jelzi.

 

 [Reflekkt használati utasítás: a dőlt betűs futamok saját szerzeményként, a normál betűtípussal rajzolt gondolatok egyfajta katalizátoromként, mástól elszármaztatott szellemi tulajdonként értelmezendők. A katalizátor eredeti tulajdonosa, és elérhetősége a bejegyzés végén megtalálható.]

 



Ellenzék mint vágókép

 

Van valami, amiben valóban nagyon hasonlít Magyarország Putyin elnök Oroszországához. Az ellenzék helyzetében, működésében, a hatalomellenes mozgalmak által alkalmazott technikákban. A tegnapi, civilnek hirdetett székházfoglalási kísérlet jól példázta ezt. A kormányellenes csoportok mögött itt is, ott is felfedezhető az átütő társadalmi támogatás híján kulcsfontosságú külső segítség, valamint a hatalom provokálásának szándéka. A fő cél, hogy a törvényesség határáig elmenő vagy azt át is lépő tiltakozó vágóképpé váljon, mint a hatalmi önkény áldozata, lehetőleg a CNN tudósításában.

 

A feminimpunk Pussy Riot tagjait be is varrták pár évre, miután egy ortodox székesegyház főoltára előtt hergelték a KGB-ből importált cáratyuskát. Hiába no, keletebbre mindig kellően kézben tartották a gyeplőt, emberi jogok csak ködpumpálásra valók. A pofádat befogod, ez volt a törvény nekünk is negyven évig, most már legalább tátogni szabad. Mert persze ennyit is ér a részvételi demokrácia fennkölten dicsőített eszméje, amikor hol kétharmaddal, hol valamivel kevesebbel röhögnek körbe, hogy majd négyévenként, a koreográfia szerint. Ezek a szerencsétlenek meg hát elkötelezettek, hisznek a karmájukban, nekimennek egy pártszékháznak, mert a Parlamentnek ugye nem lehet, azt fegyveres őrök vigyázzák, a tévészékház-poén már el lett sütve pár évvel ezelőtt, a Dunának meg nem akarnak, mert nem valamiféle szűklátókörű lemmingek…Csak tehetetlenek.

De bazdmeg, hogy egy ajtó és egy ablak félmillióba fájjon???

 

Magyarországon két és fél éve balliberális mártír kerestetik, egyelőre nem sok sikerrel, többek közt azért, mert – éles ellentétben 2006-tal – a gyülekezési jog tekintetében a földkerekség egyik legszabadabb vidékévé vált hazánk. Orbán Viktor baloldali, liberális ellenzéke persze egészen másként frusztrált, mint Vlagyimir Putyiné. Előbbi ugyanis azt éli át éppen, hogy az a magyar világ, amelyet eddig, ha olykor el is engedte a kormányrudat, anyagi erőforrásaival, szilárdan körülbástyázott véleménymonopóliumával uralni tudott, lassan elenyészik. Az új alaptörvényt mára tudomásul vette Európa, a médiaszabályozás miatt kirobbant háború zaja már alig hallatszik, nem sikerült az országra kényszeríteni a biztos kormánybukást jelentő IMF-terápiát, s a jegybank sem a kormánypolitika gáncsolója többé, ahol egy Braun Róbert a függetlenség garanciája.


2006-ban is lehetett sátortábort építeni a Kossuth-téren, és - legyek bár részvétlen, de ahol fát vágnak, ott hullik a forgács – mindenki tudhatta, aki október 23-án, egy hónappal a tévészékház-parti után Pest utcáit rótta, hogy potenciális autóborogató és kukagyújtogató kisiparos a káoszban fuldokló rendőrök szemében. Hagyjuk 56 ünnepi eszméjének frázisát, ez itt himihumi, azt ott, akkor, elsodorta az aktuálpolitika.
Mint ahogy később aztán az egész akkori kártékony bagázst, de csak azért, hogy átadja a helyét egy újabb sáskajárásnak. Mert a médiatörvény, meg az alaptörvény (változtatások előtt és után is) attól még szar, a jegybank 2010 előtti és jelen kurzusbeli felhígítása pedig attól függetlenül paréj megoldás, hogy Európa kussol. Elfáradt, tisztelt hölgyeim és uraim. Belefáradt saját tehetetlenségébe.
Amúgy meg, Magyarország, tedd össze a két kezed, hogy a válság depressziós ernyedtsége gátat képezzen még jó ideig - talán a nyugvópontig – egy újabb mélyzuhanás előtt, mert az IMF-biztosítást letojva csak a pénzpiaci frontok kiéleződése nélkül atomantiskodunk itt. Csak egyszer rohadjon le teljesen Spanyolország, vagy az olaszok, egyúttal mi is lehugyozhatjuk az unortodoxiánkat.

 

Ha olykor kínkeservesen, vargabetűkkel is, ám számos jel szerint a konszolidáció felé halad a kétharmad vezényelte átalakítás. Ha sikerül kézben tartani a költségvetést és egy kis életet lehelni a lefagyott gazdaságba, a kormánynak minden esélye meglesz arra, hogy a folytatódó rezsicsökkentésen túl más módon is kedvezzen a választóknak. És ha teheti, él is majd vele, mint minden más épeszű kormányerő a szabad világban.


Szaknyelven ezt nevezik választási költségvetésnek, és köze nincs az épeszűséghez, sokkal inkább a korrupcióhoz. Egy egész társadalmat szoktak vele megvenni, de ennek egy hazugságalapú diskurzusban nem tulajdonítanak nagy jelentőséget. Erről a vállrándításunkról majd májusban, az évekkel ezelőtt indított túlzottdeficit-eljárás keretében mondanak újabb ítéletet. Ezt megünnepelni, vagy rosszabb esetben dühöngeni miatta valóban úgy a legméltóbb, ha újra elkezdjük központilag fosni a pénzt.

 

A konszolidáció pedig az ellenzék halála. Ezért az alaptörvény negyedik módosítása ürügyén indított újabb, erős nemzetközi ágyútűzzel kísért támadás álságosnak, gyomorforgatónak nevezhető, meglepőnek aligha. – Arra ne számítsunk, hogy véget érnek a politikai támadások, annál is inkább, mert a pártharcok minden országban és európai szinten is folynak tovább – rímel minderre Martonyi János külügyminiszter mondata a Heti Válaszban megjelent interjúban. Ami az alaptörvény kifogásolt módosítását illeti, az nagy meglepetést senkinek sem okozhatott. Amikor a kormánytöbbség állhatatos féke- és ellensúlyaként működő, sólyomi aktivitást mutató Alkotmánybíróság megsemmisítette az alaptörvény átmeneti rendelkezéseit, a Fidesz világossá tette, hogy a formai okból kifogásolt passzusok jó részét beépíti az alkotmányba. Természetesen nem kellene rendszert csinálnia a Fidesznek abból, hogy amint szembekerül egy problémával, azonnal az alaptörvényben rendezi el azt, de arról sem kellene vitát nyitni, hogy az Alkotmánybíróságnak az alaptörvény rendelkezéseinek értelmezése, nem pedig azok felülbírálata a feladata.


A hajléktalanoknak például semmi keresnivalója egy alkotmányban, csak hát valami Szent Istváni küldetéstudattól vezéreltetett perverziója a Fidesznek ez az alkotmányfetisizmus. Meg hát erőből odabaszni, alfahímnek lenni már csak az érzés miatt is megéri, barbárnak ész nélkül is el lehet menni. Még ez a már lassan súlyosan jobboldal-paritásos, Balsaival és Stumpffal kormánybaráttá faragott Alkotmánybíróság is kénytelen kigyomlálni a törvényhozás ostoba, behemót dudváit. Nem elég Schmittek, elég baj ez.

 

A választásokig egy év van hátra, s az ellenzék okkal tart a megméretéstől. Egy újabb vereség végzetes lehet a számára. Ezért minden eszközt be fog vetni a kormány lejáratása céljából, amihez ezután is talál komoly külföldi partnereket és „civil”, anarchista segítőket, akik a cselekvés nyelvére fordítják a szocialista gyűlöletvideó üzenetét.
A kampány ocsmány, a csatazaj fülsiketítő lesz. De azt azért ne feledjük, hogy ez már csak utóvédharc. Hiszen most például már nem is az alaptörvény szíve közepét, csupán annak tervezett módosítását támadják.


Meg a székházat, azt a drága székházat, félmillás ajtó-ablakától megfosztva, pedig jövő héten megint jön a hideg. Az LMP-nek legalább volt szíve, nyár közepén ugrott neki a Közgépnek. Az utókor mégsem hálás, most közmunkában dolgozhatják le. Na, őket speciel nem az Alkotmánybíróság meszelte el.
Az az Alkotmánybíróság, amely egy megfontolt, autonóm köztársasági elnökön kívül talán a józanság utolsó védbástyája lehet. Mert az alkotmány furcsa szerzet, a módosításához összpolitikai konszenzus, vagy magántulajdonolt kétharmados többség szükséges. Mivel az előbbihez még legalább három emberöltőnyi hányattatás vezet minket, az utóbbi pöcegödörbe pedig éppen három éve léptünk bele, így egy megkívánt alkotmányreform esetén ugyanazzal néz majd szembe az épp aktuális politikai hatalom, mint a választópolgár a szavazata után elszabadult hajóágyút átkozva, székházakba beszabadulva: a tehetetlenséggel.

 


[original sin: http://mno.hu/vezercikk/ellenzek-mint-vagokep-1143456 ]

Címkék: politika közélet reflekkt

Szólj hozzá!

Rácsok mögé! [Reflekkt]

/ yossarian / 2013.02.26. 14:02

A politikus igenis ragadozó, zsákmányszerző vadállat. Emberek között épp ezért csak ketrecben, rácsok mögött tartható. Ha nem is börtönben, bár ezt esete válogatja, de egy elszeparált, a tévelygéseit megfelelően kordában tartó, jól szabályozott jogi környezetben.

 

[Reflekkt használati utasítás: a dőlt betűs futamok saját szerzeményként, a normál betűtípussal rajzolt gondolatok egyfajta katalizátoromként, mástól elszármazott szellemi tulajdonként értelmezendők. A katalizátor eredeti tulajdonosa, és elérhetősége a bejegyzés végén megtalálható.]

 

Vagyonosodás

Most, hogy Zsiga Marcell ellen nem indítanak vagyonnyilatkozati eljárást, már látom a keddi Népszava címlapját: hogy ennek a hírecskének kellő terjedelmet szánnak, megspékelve a fideszes zsarnokság újabb adalékaival – holtbiztos.


 Zsiga Marcell politikai mém lett. Mert hülye volt. Ha rendszeresen teszi ezt, akkor megkaphatja a sültbolond toposzt is. Ami bár nem pártkarrier, de könnyen aprópénzre lehet váltani, mert a hülyéket szeretik a kereskedelmi televíziókban, mint ahogy régen is a bazári majmokon röhögött mindenki. Havi sokszázezres magasságból a 47ezres közmunkabért dicsérni az álmoskönyvek szerint nem bölcs dolog, és hatalomra kerülés után átgondolatlanul aszfaltoztatni egyenes út, na nem csak a családi birtokra, hanem az ellenséges sajtó ágyúcsövei elé is.


Valamikor, mondjuk a francia rendi társadalom idején, a nemzet édesatyja, a király mérhetetlen kincsek birtokában, fényűzésben kormányozta országát. A parasztok, polgárok és nemesek hosszú és boldog életet kívántak neki, mert tudták, hogy a hatalom Istentől származik, és azzal is tisztában voltak, hogy ők a dinnyetermesztéshez, a kereskedéshez és az udvari intrikákhoz értenek – a kormányzás nem az ő dolguk és felelősségük.


A kiválasztással mindig is gondok voltak. A hatalom nem Istentől ered, szimpla érdekérvényesítés, ami már létező erőkoncentrációk mentén épül fel. A születési előjogokon alapuló társadalmi rend sok évszázada alatt kevés igazi államférfi szaladt ki a genetikailag is szennyezett, belterjes arisztokrata populációból, így Európa történelme is jó néhány esetben inkább ad hoc szituációkon múlt, mert még a tanácsadói környezetbe sem válogattak be használható embereket.


Az úgynevezett demokráciában, amelyben a felesége száját bevarró férfi éppen úgy szavazhat, mint a kannás borral szendergő csőlakó, kissé bonyolultabb a helyzet. Az úgynevezett demokráciában a társadalom selejtjei éppen olyan értékes választópolgárok, mint a tanult és rendesen dolgozó emberek. Ha közeledik a választás, a politikai pártok lekászálódnak a legalsó szintre, a padlóembereknek lődözik roppant bonyolult üzeneteiket, s hogy mennyire hatásosan, néhány hazai választás kristálytisztán megmutatta.


A mennyiség felpuhít, örök törvény, elég csak a magyar felsőoktatás elmúlt húsz évét végigpörgetnünk. Az általános, mindenkire kiterjesztett választójog talán a huszadik század legpusztítóbb találmánya, az atombomba a lépcsőfordulóban sincs hozzá képest.


Zsiga Marcell a parlamenti többség jóvoltából nem tartozik elszámolással. Csakhogy az élet már a hír keletkezéskor továbblépett a miskolci fideszes politikus személyén: az vesse rá az első követ, aki bűntelen…
Amit a következőkben leírok, magától értetődően mindegyik frakcióra érvényes a Tisztelt Házban, tekintet nélkül arra, hogy kormánypárti vagy ellenzéki státusban iparkodnak éppen éhen halni – legalábbis papíron.

A jelenlegi vagyonbevallási rendszer méltánytalan és hazugságra kényszerít. Belekukkant az ember egyik-másik vagyonnyilatkozatba, és nem hisz a szemének. Egy fél lakás, három darab festmény, egy kis Suzuki – az ilyesfajta kincseket birtokló parlamenti képviselő már valóságos Krőzus a többi között. A legtöbb bevallásból gondosan elrejtik egy dolgos vagy éppen dologtalan élet valóságos eredményeit: a nagy házat, a luxusautókat, a földeket, szántókat, erdőket, a magángyűjteményeket. És nem azért, mert el akarják, hanem mert a törvény szellemében el kell rejteniük. Hogy vagyongyarapodásuk senkinek ne tűnjön fel, minden komolyabb ingóságukat távolabbi rokonokra, barátokra íratták réges-régen. Tiszteletre méltó orvosok, polgármesterek, vállalkozók, évtizedek óta a politika első vonalában tanyázó politikusok tagadják le magánvagyonukat, mert a demokrácia logikája miatt dugdosniuk kell, amijük van, nem pedig mások épülésére, vagy pusztán az igazság nevében felmutatni.


Mivel a szisztémát ők maguk találták ki, a hibás működést nem lehet a nyuszira fogni. Vagy reflexből szülték így meg, és akkor ez egyfajta intellektuális deficit, ami visszavezet a kiválasztás dilemmájához, vagy szándékolt, ami vagy rosszindulatot feltételez, vagy…


Miért alázzuk meg őket és magunkat a mostani vagyonbevallási rendszerrel? Miért fordítjuk félre szemérmesen a fejünket, miért álcázzuk koldusnak képviselőinket, miközben mindenki pontosan tudja, hogy nyolcvan százalékuk a tehetősek közé tartozik?

Aki ebben az országban él, pontosan tudja, hogy csak és kizárólag az adott politikus erkölcsi mércéje szabja meg, mennyi adómentes pénzt keres politikai és gazdasági kapcsolatrendszerével. Ne értsük félre: van aki megteszi, és van aki nem. A baj csak az, hogy a becsületesnek és a korruptnak egyaránt két cigirágó és három gumimatrac szerepel a vagyonnyilatkozatában.


…álszemérmet.

A jóléti demokráciák (mert Szomáliához képest ez még mindig jóléti, és demokrácia) első, ébredési szakasza a gátlástalan habzsolás, lopkodás, felhalmozás időszaka volt mindenhol, a kapitalizmus csupán az arisztokrácia újratermelődése. Jellemét tekintve nem rohadtabb a politikus, mint a szatócs, az autószerelő, a szülészorvos, vagy a szalag mellett robotoló betanított munkás, de egy paraméterben jelentős különbség mutatkozik: a hozzáférésben. A politikusnak extranagy a vadászterülete, és nem fél ezt használni. Így borul meg az egész népességre kivetíthető korrumpálhatóság statisztikája, és egy politikusnál a becsületesség-zsákmányszerző szélsőértékekre felrajzolt függvény ezért leng ki az utóbbi felé.


Miután a törvényalkotó mulasztása miatt tételes és valóságos vagyonnyilatkozatra nem kötelezhetjük politikusainkat, azt mondom, töröljük el az egészet. Komolyan beszélek. Semmi értelme arcba rúgni a bérből-fizetésből élőket, akik nem viccelhetnek meg másokat efféle tételekkel, mondjuk az adóbevallásukban. Másfelől faramuci helyzet, hogy ha valaki meggazdagodott, hazudoznia kell.

Ennek az egésznek semmi értelme.


Ebben a formában nincs, mert csak politikai sajtóháborúra használható, kábé azon az olcsó áruk fóruma szinten, mint az ügynökakták. De az ellenőrizetlenség csak még pofátlanabb gátlástalanságot szül, egy anomália figyelmen kívül hagyása még nem szünteti meg magát a problémát. Egy törvényalkotó önszabályozásának hátulütői egyébként is magától értetődőek, a „minden szentnek maga felé hajlik a keze” életvezetési bölcsesség teszi röhejessé, amikor évi rendszerességgel szavazzák meg az inflációt körberöhögő növelést az egyébként sem értékalapú, az elvégzett munka minőségével arányba nem  állítható fizetésükön.
Eközben-miközben pár házzal odébb már született ilyen helyzetekre mechanizmus: a rendőrség saját maga ügyes-bajos, az igazságszolgáltatás tárgykörébe tartozó ügyeit, ugyan több-kevesebb sikerrel, de mégis az ügyészség hajtja végig a rendszeren. Ott sikerült felismerni az összeférhetetlenség momentumát. Azt, hogy a népesség elhanyagolható százaléka tartozik a radikálkeresztények azon táborába, aki önmaga véresre korbácsolásával bűnhődik a vétkeiért, szór hamut a saját fejére.
Arról nem is beszélve, hogy a rendszer egy új elemének kiépítése lehetőséget teremtene a korrupciónak új területek meghódítására is. De ha nem hagyjuk a pesszimizmust elhatalmasodni magunkon, akkor könnyen beláthatjuk, hogy egy jól kitalált, és megfelelően kiépített rendszer csak akkor válik korrupttá, ha magunk is azt akarjuk.


Hamis vagyonnyilatkozatába élő ember még nem bukott bele ebben az országban, és nem is fog. Kéz kezet mos. Mindenki, mindenről, mindent tud, de erről a kérdésről nem rendeznek majd parlamenti vitanapot. Nincs is ezzel baj, csak be kellene vallani jobb és bal felől egyaránt, hogy a látszat számít, nem a valóság.
Egyébként az a furcsa gondolat ötlik fel az emberben, hogy a sokat kárhoztatott rendi társadalom szabadság- és egyéni boldogságfoka különb volt, mint a keveseknek gyümölcsöző, de bárki számára szabad csaholást biztosító egyenlősítőké. Akkor is, ma is akadnak szegény emberek, de háromszáz éve legalább nem hitegették azzal őket, hogy bármihez is közük lehet, és az elit nem ácsingózott tudatlanságban, pillanatnyi érzelmeik alapján leadott szavazataikra.


Zendül a citera, peregnek a képsorok, és a ma már klasszikussá érett Matrixból villan fel az egyébként ott is csak beidézett, valójában a konformista tespedést ostorozó gondolat: „A tudatlanság…boldogság”.

 

 

[original sin: http://www.magyarhirlap.hu/vagyonosodas ]

 

Címkék: politika közélet reflekkt

7 komment

[shorttrack] 01

/ yossarian / 2013.02.21. 05:58



- "Attól, hogy cigány vagy, még ledöfnélek"

A Jobbik stratégiai válasza a cigányproblémára mindig is ez volt, csak a szexuális kontextust hanyagolták szégyenlősen. Pedig-pedig, ott voltak a szent elődök, a zsidó nőket erőszakoló SS-brigádok, az Eva Braunban élvezetet megtaláló nagyfőnök, a duzzadt ajkú fekete asszonyokat megtámadó Ku-Klux-hordák. A szóhasználat amúgy árulkodó, agresszív megművelése az arctalan pinának, nem lehet könnyű sorsa Dúró Dórának. Zagyva jó lehet erkölcstan-oktatónak?



- Az ELTE HÖK hallgatói érdekvédelem helyett iwiw/facebook-kukázással töltötte az idejét, a Jobbik elítéli az etnikai alapon történő listázást

A pofátlanság új minőségi kategóriája, miután még a por le sem ülepedett Gyöngyössy Márton, Jobbikos képviselő parlamenti felszólalásának, elszólásának, a zsidó származások listázásának botránya után. Az ELTE ifjú Zuckerbergjei meg hát szélsőjobboldali láz fűtötte verejtékcsöppekkel görnyedtek egyre kövéredő Excel-rubrikáik előtt hosszú éveken át, kifejezetten paréj dolog most elbagatellizálni az árja Magyarországért tett erőfeszítéseiket.


- Honnan, milyen hangyavalagból bújnak elő újabb és újabb semmittevő, korlátolt elméjű, mélysötét civil szervezetek?

Amiről elfeledkeztek: lehet kurvázni, bár a szaxi már nem rendeltetésszerű használat; füvezni ugyan nem, de a keményebb anyagok, tűvel vagy orron át mehetnek; asszony csak verve jó, a pénz lopva; az orrodat túrhatod, a bazdmegekkel is bőkezűen bánhatsz...Viszont ha elkapod az esti Barátokköztben bármelyiknek a topját éppen átdöfni készülő mellbimbaját, örök életedre rábasztál.
De azért ennyi bűnnel már ellehetsz bőven, csak a youporn.com, na azt felejtsd el.
Ja, és ölhetsz is, csak légy illedelmes, és utána kérj bocsánatot!



- Hibás törvény alapján tiltunk önkényuralmi jelképeket, immár több mint tíz éve

A hülyéket nem büntetni, betiltani, hanem kinevetni kell, ezt Roberto Benigni is bebizonyította már Az élet szép című filmjében. Mert a legkiválóbb humorista sem ér fel a vöröscsillagos Vajnaival, a ránk maradt Kádár-árva Thürmer-apánkkal, az ezoterikus szférákat nem csak karcoló anticionista bölcseinkkel, a horogkeresztre maszturbáló árjaivadék kurucinfóval. A diktatúrák áldozatait nem ezek a primitív ideológiák termelték ki magukból, hanem az emberi fajban akkor, most, és ezután is kiirthatatlanul jelen lévő gyilkos ösztönök. Az eszme csak eszköz, a származás csak indok, az arcodba csapódó vér pedig te magad vagy.



- a lengyel-magyar konzervatív barátságtengely nemcsak kirándulásokban erős, de néhanapján képes előrukkolni használható gondolatokkal is, most épp szempontokat sorolnak, miért is nem övezi közutálat a narancslevet

Az 5 okból kettő a baloldali (vagy inkább a kívánatos független) tényfeltáró újságírás hiányára mutat rá, a harmadik az átmeneti szemfényvesztés marketingtrükkje, a negyedik bűnszövetkezetben elkövetett megvesztegetés - egyelőre csak - kísérlete, az ötödik pedig egy tökét vesztett ellenzék jelenléte, aki hiába igyekszik, nem képes meghágni Miss Hungaryt. Az erősebb kutya baszik elve nálunk a szerszám meglétének kérdésére egyszerűsödik, szar vodka-narancs helyett továbbra sincs senki, aki képes lenne egy normális koktélt keverni nekünk.



- Újra repülnének

Disznót hízlalni lakótelepi lakásban nem lehet, ahhoz tanyára kell költözni. Kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci. Én is megdugnám Olivia Wilde-ot, de messze van, mire odaérek, már csak a karosszékből tudok majd felállni.
Masszívan veszteséges volt a 90-es évektől kezdve, előtte meg persze szartunk a profitra. Csak állami konszolidációval, adófizetői köldökzsinórral tudta túlélni ezt a két évtizedet, a gazdasági válság első hulláma után pedig egy alattomos Wizzair segítségével az EU végleg bedöntötte. Nekem is fáj. De ahol egy sváci Swissair, egy olasz AlItalia, vagy egy PanAm bedobta a törülközőt, mit keres a kismagyar? Megmenteni is őrültség volt, amíg, de újraindítani egyenesen elmebeteg.



- Our personal Jesus

Már egy ideje érzem, hogy a magyar nagyvállalkozók, oligarchák Uri Gellereként Széles valami spirituális szektát épít, működtet, elég csak belepillantani az Echo Tv műsorába, ahol a reklámblokkban tampon helyett energiakristályokat tolnak az arcomba, főműsoridőben meg sámánok és az őshazából ideérkezett főpapok osztják az észt. A kancelláriát elfoglalta a Nyerges-Simicska tandem által irányított Közgép, szerencsétlen Szélesnek pedig csak morzsák, meg gyógymagvak jutottak. Muuukooodjjj!!!



- Rövidlátó kultúrvízió

Az orbáni kultúrpolitika fejébe vette, pedig minket odakünn a hátranyilazós korszakunk óta nem szeretnek, hogy ebben az életben egyszer még magyar toroknak kell a legmélyebbre szopnia. Ugyanis ha nyernénk, a következő évi fesztivál megrendezése milliárdos nagyságrendű költségvetést igényelne. Túl azon, hogy ezektől a rádióbarátra hangszerelt, konformista slágerektől, és egyáltalán mindenféle tehetségkutatótól okádni kellene minden emberszabásúnak, és ebben a tekintetben nem lehet elég sokszor, és elég hangsúlyosan gyalázni a közízlést, lassan írom, hogy mindenki megértse: SOSEM FOGUNK NYERNI!!!

Címkék: politika közélet shorttrack

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása