-         Középiskolában még mások, most saját maguk ragasztják a hátukra a „Hülye vagyok, üssetek!” matricát. A maguk ellen kihívott sorsra adott válaszként a fenyítésnek ez a fizikális szerszáma természetesen büntetőjogi kategória, de az nekem is eszembe jutott, amikor vakbuzgó szektahívőként, levakarhatatlan mormon hittérítőként nekemlelkesedett egy fidesz-katona, hogyha megmutatnám neki ezt a böffentésemet, valószínűleg nem az aláírásomért, hanem kegyelemért könyörögne.

-      A baloldal megújul. A régi törzsfőnökök, öreg bölények helyébe új marhák érkeznek, ostobán döfködnek. A tahó Szanyi kapitány, a jellegtelen Mesterházy, az általános iskolás buja magyartanárnőnkre emlékeztető Kunhalmi Ágnes, a szegedi szikla Botka László, és melléjük felzárkózik az immár Szaniszló-díjas Török Zsolt is. Ők mind a baloldal következő választási sikerének holtbiztos zálogai, akik üres óráikban egy egyszerű informatikai gebaszból médiabombát, összeesküvés-elméletet gyártanak. Pedig a képlet valójában kőegyszerű: nem azért fogsz veszíteni 2014-ben, mert buherálják a gépeket, hanem mert ilyen hülye vagy!

-          A továbbfoglalkoztatás és a kényszernyugdíjazás döntésmechanizmusát még az apparát sem érti, a minisztérium szerint a miniszterelnökség, a miniszterelnökség szerint a minisztérium dönt. Ugyanakkor már az első Orbán-kormánnyal kapcsolatos elemzői kritikák mindegyike felrótta, hogy a döntések egyszemélyes koncentrációja szakmaiatlanságot, gazdasági ésszerűtlenséget, fejetlenséget okoz. Viktor a gáton, Viktor megszemlél egy kukoricahántoló masinát, Viktor Barrosoval tárgyal, Viktor dönt a Puskás-stadion lebontásáról, Viktor egyeztet az egyetemi hallgatókkal, Viktor a Mercedes-gyárban, Viktor vakbelet operál. Viktor, Viktor, Viktor. Majdnem személyi kultusz, de valójában csak 100% paranoia. Meg végtelen önhittség. Mert ez az ember mindenhez ért, egy elpusztíthatatlan jollyjoker, kibaszott polihisztor. Nem lankad, energiatartalékai kimeríthetetlenek. A nap neki nem 24 órából áll, hanem ez nála csak döntés kérdése.
Hát persze, hogy személyesen foglalkozik azzal a problémával is, hogy Kiskunbuggyantó 65 éves háziorvosa tovább hadakozhat-e a tüszős mandulákkal.



-     Persze az is igaz, hogyha a beosztottak is suták, még egy kitüntetés levezényléséhez is, akkor nem alaptalan a bizalmatlankodás, dehát a bajt meg lehetne előzni azzal, hogy eleve rátermetteket helyezünk pozícióba. Balog miniszterúr például alkalmatlan, református galamblelke már a pedagógusokkal történt tárgyalása során jóindulatúan szólta el magát, most meg ahelyett, hogy a hibáját elismerve mélyen kussolna, pökhendien udvaripolitizál. Igazi fidesz. És hogy egy miniszternek fingja se legyen arról, hogy akit épp egy nemes címmel kíván megjutalmazni, milyen tudományos előélettel rendelkezik a cionista rejtvényekbe belegabalyodó különféle lovagrendek körében, hát komolyan mondom, holnap felterjesztem magamat is Táncsicsra. Igaz, elsős koromban bepisiltam a bordásfalon, mert olyan tériszonyom volt, de ha az életben ez egyetlen bűnöm nem derül ki, már megérdemelten kapom meg.
De amúgy – a durva hangnem nem véletlen – ez a Balog még mi a faszt keres a minisztérium élén?

-           Hogy a satuból kiszedik-e a fejünket, heteken belül eldőlhet, de ha megmarad a nyomókötés, önmagában kérdőjelezi meg az elmúlt három (négy) év gazdaságpolitikai irányát, ami egyetlen mutató, a GDP-arányos államháztartási hiány 3% alatt tartásának bűvöletében telt. Ezért hívták életre a közműadót, a tranzakciós adót, ezért harapták be a magánnyugdíjpénzeket, ezért faragták vissza a nagy állami beruházásokat, ezért hagyják tovább rohadni a kórházakat, ezért rugdossák ki téglát pakolni a féllábú lerokkantosítottakat, vagy ezért malmoznak hó végén a rendőrök az irodában az utcai járőrözés helyett…Egyetlen kurva szám, egy kibaszott hármas, amit a velejéig romlott európai politikai elit a diplomácia, az alkuk, a hízelgés, a dörgölődzés és a kölcsönös gazdasági érdekek nyelvén szokott jóváhagyni. A konok hatalmi önbebiztosítás hazai lépéseit, az Orbán-rezsim kiépülését viszont még ez a messze nem kifogástalan minőségű morális idegrendszer sem nyelte be, így egy esetleges negatív döntés következményeként már csak durcából is összebarkácsolódhat a nyáron egy választási költségvetés.

-       Az egykori kisgazda - és ez már önmagában minősítő jelző – Ómolnár a hazai bulvár egyik legzsírosabb pápája, a mindenkiben ott szunnyadó perverz magánéleti kukkolót elfogadott viselkedési formává nemesítő kisiparos, tulajdonképpen csak egy hitvány kis közéleti pattanás, a magyar médiaipar schobertnorbertje mindaddig, amíg megelégszik a valóvilágosok menstruációs hisztijeivel, xfaktorosok szerelmi drámáival, elfelejtett színésznők ostoba fecsegéseivel. De amikor már sokadjára vált halottgyalázó üzemmódba, és harácsolva tartja címlapon magánéleti kórboncnokként ezeket a magukat már megvédeni képtelen tisztességes művészeinket, újra és újra feltépve családi, hozzátartozói sebeket, elgondolkoztató, hogy a közélet miért nem veti ki öklendezve magából az ilyen patkányokat?

-         A zuhanyhíradó szerint a körülmények alig jobbak egy munkatáborénál, az érte kapott pénzzel még ki sem törölheted, a pszichikai terror a sorkatonai szolgálat szívatórendszerét idézi, és hát valljuk be, futószalag mellett egyébként is szar dolgozni. A mogorva világnézet tehát alaphangon van beárazva a rendszerbe, épp ezért érthetetlen, hogy a globális élelmiszeripar egyik legmocskosabb szalagmunkás nagytőkése, a nemzetközi franchisevályú-tulaj McDonalds maga sérelmezi mindezt.
De mégis hogy képzelik levezényelni ezt a mosolykampányt? Parancsra nem lehet nevetni, na jó, majd Dukaireginásan, kurvaőszintén. Műanyag kaja mellé műanyag mosoly, jó lesz az.
Amúgy nem lenne jobb inkább normális munkahelyet csinálni?