A demagógia a politikai mainstream bejáratott műfaja, alkalmazása azon az egyszerű és igaz felismerésen alapul, hogy az istenadta nép valójában végtelenül sötét vágóhídi marha, kevés, épp ezért a szavazatok felől nézve elhanyagolható kivétellel. Nem véletlen tehát, hogy bármikor elő lehet húzni a kalapból valami populista maszlagot, amivel aztán több légy is ütve vagyon egy csapásra, hiszen egyszer témameghatározó, másodszor figyelemelterelő, harmadszor népszerűségnövelő, és még megannyi, megszámlálhatatlan áldásos funkciója van.
            Hogy melyik néz minket hülyébbnek, a jobb- vagy a baloldal, nálunk igazából sosem volt kérdés. A politikai demagógia mocsarába süllyedni a Fidesznél magabiztosabb és eltökéltebb léptekkel talán csak Berlusconi Olaszországának, vagy Castro Kubájának sikerült, ám a „nemzeti konzultáció” révén mi már rögtön intézményesítettük is. Az előző országbirtoklásuktól most nagyvonalúan eltekintve kezdődött ez a fülkeforradalomra, és a kétharmadra való folyamatos visszahivatkozással, folytatódott az egykulcsos adórendszerre való áttérésnél az „ezzel mindenki jobban jár” nyilvánvalóan hazug mantrájával (amely legutóbb a felsőoktatási hisztériában újból felbukkant), és számtalan manifesztációja után a napokban következő állomására érkezett, a rezsicsökkentés ügyének elköteleződve, aláírásgyűjtő ívek formájában.
            Furcsa társasjáték ez az aláírás-gyűjtögetés, petíciózgatás. Praktikus, mérhető haszna egyedül annak van, ha az OVB kiírja népszavazásra, vagy kötelező parlamenti tárgyalásra a témát, bár ez utóbbi gyakran értelmetlen komédiába csap az átlag képviselői színvonalnak megfelelően. Egyébként összejöhet nyolcmilliárd aláírás is Bándy Kata gyilkosának nyilvános akasztását követelve, vagy szorgalmazhatja a képviselői fizetések megcsapolását, akárhány százalékának lélegeztetőgépekbe pumpálását (ez meg ugye pont egy Mszp-közeli demagógiamém), a társadalmi szolidaritás demonstrálásán kívül semmit nem jelent. Amivel kitörölheted. „Tiltakoznak, majd hazamennek”. Szart sem ér az egész, ha csak kiabálsz, de nem teszed tönkre a gépet.

                Azt egyébként nem nehéz belátni, hogy az aláírásgyűjtés természeténél fogva ellenzéki műfaj. Mert ha a kormányrúd a te kezedben van, akkor megoldod erőből, nincs szükséged a tömegindex növelésére. Terülj, terülj asztalkám, csak kimondod, és már zabálhatsz is. Alkotmány, magánnyugdíj-megtakarítások, köztelevízióban dolgozó szakemberek, minden és mindenki megy a levesbe, az én farkam kétharmad, bárkiénél nagyobb. A szádba tolom, akkor is, ha nem akarod.
            Aztán egyszer csak beesik valaki a Századvégtől, vagy a Nézőponttól, ezektől a függetlenségüktől független lakájközvéleménykutató, seggpolírozó nagyiparosoktól, hogy Viktor, baj van, zuhan a lájkolók száma, ekkora farokkal már nem te mégy mélytorokra a következő pornófilmben. De nem baj, mert mi értünk hozzá, hogyan meredjen égnek újra a léc, be kell kenni gyógyító balzsammal, itt is van, ni, a neve rezsicsökkentés.
            Ezzel kiszúrjuk a szemüket, az energiaszolgáltatók meg majd persze zúgolódnak kicsit, aztán nem mennek haza. Viszont mi szépen megköröztethetjük, hogy milyen faszagyerekek vagyunk, elindíthatjuk megint a demagógiagyárat: napirend előtt nekimehetünk a nekünk tabu, független igazságszolgáltatásnak, ha kekecmód első fokon aggályoskodnának, és aláírásgyűjtő-performanszokat szervezhetünk, ahol az altisztek, kiskatonák narancslétől gyöngyöző homlokkal mocskoskapitalistázhatnak, fényezhetik a pártegónkat, fürödhetnek ennenmagunk ájtatos dicséretében.
            Az első erőszakot ugyanis a kormány követte el az intézkedéssel, és mint ez már tisztázva vagyon, a nulladikban, a privatizációban, az árak elszabadulásában, a gyarmatosítás jóváhagyásában is 20 évnyi elévülhetetlen szerepe van. (Mint a devizahitelezés gátszakadásában a felelősségrevonást eddig elsunnyogó PSZÁF-nek, de momentán nem ebben a kávéházban tartózkodunk). Megoldotta erőből, és a befektetéseit védő nyugat-európai országokat, a szemtelenül profitmaximalizáló energiacégeket plebsfelhatalmazással, holmi aláírásgyűjtő ívekkel  nem fogjuk megríkatni, a véleményüket megváltoztatni. Ha vissza akarnak vágni, vissza is fognak, hiába írja alá Kis Pista, Nagy Józsi, vagy Bono a U2-ból.
       Akkor meg mivégre ez a harcias láz, ez a segítségkérés, hogy álljunk ki az intézkedés mellett a kormány igazságharcában? Egyszerű szavazatvásárlás, mint választások előtt a kocsmában állni a feleseket a falunépének. Csak még annyival tahóbb is, hogy a költséget ráverték másra, teljes joggal, tegyük hozzá gyorsan. Szóval jót tesz a népével a kormány, utána pedig gőgösen veri a mellét, a felháborodásból diadalívet ácsol magának, az eredendően protestálásra kifundált petíció műfaját egy végtelenül buta népünnepéllyé silányítja.
         Így, ellenkező előjellel pedig elsősorban nem az ellenség torkának szegezett kés éle, hanem a megerősítés pszichózisa dominál. A protest jelleg háttérbe szorul, átadja helyét a helyeslő bólogatásnak, összezárja a sorokat, a (Fidesz-szavazó)tábor belső koherenciáját növeli. Ez a másodlagos, az eredetitől eltérően egyáltalán nem természetes, sokkal inkább kitenyésztett, génkezelt funkciója az aláírásgyűjtésnek.  Célja csak egy van, a népszerűségindex felfelé tornászása, tehát egyfajta politikai potencianövelő. Ez ma a demagógia egyik csúcstechnológiája. Mert olyan marhát majd nyilván nem találsz a határban, aki ne örülne annak, hogy holnaptól kevesebbet kell tejelnie. Bezzeg, ha a népedet tarkón akarod csapkodni, új adókat bevezetni, vagy csak a régieket megemelni, akkor kerülöd az zembereket, nem mégy ki az utcára lajstromozni, nem kéred a támogatásukat, mert még téged vágnának pofán.
          Most viszont lesz tízmillió aláírásod, amit majd odatolsz Barroso, meg a GDF Suez asztalára, ők meg pont leszarják, és ha bedurrannak, egy-két éven belül visszaküldenek egy megnyert EU-versenyjogi peranyagot. Jártunk már így. De az aláírásgyűjtő ívek biztos jól mutatnak majd a Nemzeti Múzeum valamelyik vitrinjében, vagy faliposzterként a miniszterelnöki dolgozószobában. Sőt, akár az Alaptörvénybe is beemelhetjük, az mostanában úgyis megemészt mindent, egy kis demagógia már nem árthat neki.